DIGITÁLIS EMLÉKEZET AZ INZULINTERÁPIÁBAN

A cukorbetegségben szenvedőknél különösen fontos a terápia megfelelő követése. A pontos és jól időzített inzulinadagolás elengedhetetlen előfeltétele a megfelelő vércukorszint elérésének. Eddig ebben mindenki csak saját magára hagyatkozhatott, azonban a modern technika itt is a betegek segítségére siet. A Memoir adagoló toll megjegyzi az utolsó 16 inzulindózis nagyságát és a beadás pontos idejét.
A cukorbetegség mintegy 246 millió embert érint világszerte, és ez a szám 7 millió fővel növekszik évente. Minden 10. másodpercben meghal valaki kifejezetten a cukorbetegséghez kacsolódó problémák, szövődmények miatt – ami a teljes világméretű összhalálozás megközelítőleg 6 százaléka. Vagyis nagyságrendileg ugyanannyi halálos áldozatért felelős a betegség, mint a „korunk pestisének” nevezett AIDS fertőzés.

A cukorbetegségnek két fő fajtáját különböztetjük meg. Az úgynevezett 1-es típusú cukorbetegség jellemzően fiatal korban, hirtelen alakul ki. A háttérben ilyenkor a szervezet immunrendszerének olyan téves működése áll, ami elpusztítja az inzulintermelő sejteket, ezért az érintett egész életében inzulinpótlásra szorul. Ez teszi ki az összes cukorbeteg mintegy 5 százalékát.

Az úgynevezett 2-es típusú cukorbetegség esetében a kór lassan, folyamatosan alakul ki. A háttérben a szervezet inzulin hasznosító képességének sérülése áll, amit a szervezet fokozott inzulintermeléssel próbálja ellensúlyozni. Ez azonban az inzulintermelés csökkenéséhez, megszűnéséhez vezet. Ezért lehetséges a cukorbetegség e formájának kezelését életmódváltással és tablettákkal kezdeni, de számos 2-es típusú cukorbeteg esetében is – az inzulintermelés fokozatos megszűnésével – szükségessé válik az inzulinterápia alkalmazása.

A Lilly 1923-ban bemutatta a világ első inzulinkészítményét, amelynek megjelenésével forradalmasította az addig halálos betegségként számon tartott cukorbetegség kezelését. A vállalat folyamatosan élen jár a diabétesz elleni küzdelemben, olyan újabb és újabb innovatív megoldásokkal, mint például a világ első biotechnológiai készítményének – a gyors hatású inzulinnak – előállításával. Természetesen, e mellett a Lilly olyan fecskendők fejlesztésén is folyamatosan dolgozik, melyek könnyebbé teszik a cukorbetegek mindennapjait.

50 évvel ezelőtt a diabéteszesek még otthon, lábosban főzték ki a fecskendőt és az injekciós tűket, amit aztán fokozatosan fölváltottak az egyszer használatos eszközök, majd ezek modern változata: az inzulin toll. Az inzulin toll egy kisméretű inzulinadagoló eszköz, ami egy nagyon vékony tű segítségével, a lehető legkisebb kellemetlenséget okozva juttatja a megfelelő inzulinmennyiséget a bőr alá. Alkalmazása nagyon kényelmes, mivel az érintettek gyakorlatilag bárhol, az otthonukon kívül is egyszerűen és diszkréten alkalmazhatják.

Így tehát a pontos és kényelmes adagolás eszköze megszületett, de talán pontosan ezért, az inzulinbeadás annyira a napi élet részévé válik, hogy előfordulhat, a beteg beadja a szükséges mennyiséget, majd egyszerűen el is feledkezik a dologról. A cukorbetegek jelentős része ugyanúgy aktív életet él, mint bárki más. Dolgozik, ellátja a család körüli teendőket, esetleg sportol, vagy más hobbijának hódol, így a napi teendők sora esetenként megnehezíti a módszeres terápiakövetést (pl.: napló vezetését a beadott inzulin adagokról), így bár a pontos adagolási szándék adott, előfordulhat, hogy ember időnként felejt és téveszt.

Ezért, a cukorbetegek egyik legrégebbi igényére válaszolva fejlesztette ki a Lilly a memóriával rendelkező inzulin tollat, a Memoir-t A Memoir megjegyzi a legutóbbi 16 inzulindózis nagyságát és a beadás pontos idejét, így a terápia egyetlen gombnyomással követhető és betartható lesz. A pontos adagolás és a korábbi adagok, valamint a beadás időpontjának nyomon követése segít megelőzni az esetleges inzulin túladagolást (ami a kialakuló kórosan alacsony vércukor szint következtében életveszélyessé is válhat), és kivédhető a szükséges dózisok kihagyása is. A cukorbetegek számára kritikus fontosságú, hogy a pontos, időben történő adagolással csökkentsék az étkezések utáni vércukorcsúcsok nagyságát, ezáltal javítsák átlagos vércukor értéküket is. A Memoir elsősorban az inzulint naponta négyszer, ötször adó betegeknek nyújt jelentős segítséget, akik az életmódjuktól, fizikai aktivitásuktól, étkezésüktől függően rendszeresen változtatják a beadásra kerülő gyors hatású inzulin adagját.

A pontos terápiakövetés, a megfelelő időpontban és mennyiségben beadott inzulin mellett valamennyi cukorbeteg számára kiemelten fontos az életmód és a testsúly kontroll. A terápia akkor lehet igazán hatásos, ha a betegségben érintettek kiemelten figyelnek az étkezésre, mozgásra. A megfelelő életmóddal és testsúly kontrollal jelentősen csökkenthető a szövődmények száma. A pontos inzulinadagolásra tehát már van megoldás, hiszen a Memoir pontosan emlékszik. Viszont a mozgásról és egészséges étkezésről sem szabad senkinek megfeledkezni.

Forrás
VM.komm Kft.

Oszteoporózis világnap - 900 ezer ember szenved csontritkulásban

Budapest, 2009. október 20., kedd (MTI) -

A népesség tizede, becslések szerint mintegy 900 ezer ember szenved csontritkulásban Magyarországon - hangzott el az Oszteoporózis világnap alkalmából Budapesten rendezett sajtóbeszélgetésen.

A csontritkulásos betegek kétharmada nem szorul azonnali kezelésre, egyharmada azonban 5-10 éven belül csonttörést szenved. A betegség számlájára évi 100 ezer csonttörés írható, tehát összességében 300 ezer embert szükséges kezelni - hangoztatta Horváth Csaba, a Magyar Osteporosis és Osteoarthrologiai Társaság (MOOT) elnöke. Elmondása szerint "lejtmenet" kezdődött, mert tavaly már csak 80 ezer, idén augusztusig pedig csupán 68 ezer csontritkulásban szenvedőt tudtak kezelni a korábbi 150 ezer helyett. Kiemelte: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által kialakított FRAX (Fracture Risk Assessment Tool) módszer bevezetésével a magas kockázatú betegek könnyen kiválaszthatók és azonosíthatóak.
A világnapon a csontritkulás (oszteoporózis) megelőzése mellett a szakemberek a döntéshozók és a politikusok figyelmét kívánják felhívni arra, hogy mennyire súlyos ez a betegség - mondta Zalatnai Klára, az Osteoporosis Betegek Magyarországi Egyesülete (OBME) elnöke. Hozzátette: a Nemzetközi Oszteoporózis Alapítvány Állj ki a csontjaidért programja a csontritkulásos betegek ellátásának jobbítását célzó törekvéseket kívánja erősíteni, hangsúlyt helyezve egyebek mellett az orvos és beteg közötti kommunikációra, valamint a betegek informálására.
Az OBME elnöke emlékeztetett: a csontritkulás világnapját 1999 óta tartják október 20-án az ENSZ egészségügyi világszervezete, a WHO indítványára, Magyarországon 1996-ban rendezték meg először.
A "néma járvány" sokáig nem jár tünetekkel, ám később egy rossz mozdulatnak is törés lehet a következménye. Világszerte évente 9 millió combnyaktörés írható a gyengülő csontsűrűség számlájára. Ma már korszerű gyógyszerek állnak rendelkezésre: van olyan, amelyből elegendő havonta egy szemet bevenni, de olyan szert is előállítottak már, amelyből évente két adagot kell csak beinjekciózni.
Magyarországon évente közel 14 ezer combnyaktörés, 27 ezer csukló-, mintegy 30 ezer csigolyatörés s további 30 ezer egyéb csonttörés fordul elő osteoporosis miatt, az ezt elszenvedők 15-20 százaléka a leggondosabb ellátás ellenére is fél éven belül meghal a szövődmények következtében. A felvilágosítás hiányossága miatt a rászorulóknak mindössze egyhatoda kerül ellátásra.
Az 1995-ben indult Nemzeti Osteoporosis Program irányelvei szerint többszintű, az egész ország területét behálózó ellátó rendszer jött létre, minden rászoruló számára biztosítva a szűrés, a diagnosztikus és terápiás tevékenység hozzáférhetőségét

Lejtmenetben vagyunk!

300 ezer ember él ma hazánkban a csonttörés kockázatával és azoknak csak egyötödét kezelik.
Az OEP honlapján megjelent az új finanszírozási protokoll, amely november 1-én lép érvénybe és 2013-ig van érvényben!
A csontritkulás komoly betegség, nekünk is komolyan kellene vennünk - kezdte beszédét Dr Horváth Csaba professzor úr a mai sajtótájékoztatón.

Úgy gondolom, hogy több mint aktuális a professzor úr ez év februárjában megjelent írása, amelyet itt idézek:


Törött csípő, Te drága!

Modern korunkat számos élethosszig tartó betegség sújtja, amelyek kiemelten fontosak a nemzetgazdaságnak, mert e kórképek okozzák a halálozás többségét és felemésztik az egészségügyi költségek zömét. Ilyen betegség pl. – a teljesség igénye nélkül - a cukorbaj, a magas vérnyomás, az érelmeszesedés, a daganatok, a látásromlás vagy a depresszió.

E körbe tartozik a csontritkulás (oszteoporózis) is, ami főleg a középkorú és idősebb nők és férfiak betegsége. Az ilyen betegnek fogy a csontszövete és sérül a csontszerkezete, ezért olyan kisebb erőhatás is csonttörést okoz, ami egészséges fiataloknak még nem veszélyes. A csontritkulás önmagában fájdalmatlan betegség, viszont kezelés nélkül folyamatosan romló csontállapotot eredményez, amelyben egyre nő a törési kockázat. E betegség fontosságát a csonttörések jelentik, a betegnek és a társadalomnak egyaránt. Ha gondolunk rá, a csontritkulás korai stádiumban felismerhető és kezelhető, így a törések nagy része megelőzhető. A szép, tiszta kép azonban elég homályosan tükröződik a mindennapok gyakorlatában.
A tízmilliós magyar lakosság körében évente 100 ezer csonttörést okoz az oszteoporózis. Leggyakrabban a gerinc csigolyái törnek, továbbá a csípőtáji csontok és egyes végtagcsontok. Cikkünk a csípőtáji törés példáján mutatja be az oszteoporózis ellátás gazdasági és társadalmi vetületeit. Ezt a törést a laikus közönség combnyaktörésként ismeri, de más csípőtáji csontok törése is ide tartozik.
Hazánkban évente 14 ezer ember - 9500 nő és 3500 férfi - szenved csípőtáji törést egyszerű elesés kapcsán. Kétségkívül ez a legveszélyesebb törésfajta, gyógyítása azonnali műtétet igényel. A ma már igen fejlett baleseti sebészet az operációt szinte mindig sikerrel végzi el, a gyógyulás azonban elhúzódó és gyakoriak a szövődmények (pl. tüdőgyulladás, trombózis, tüdőembólia, stb), amelyek újabb kórházi kezelést kívánnak, s még így is sok beteg halálát okozhatják. Nem hungarikum, hanem e súlyos betegségre Európa-szerte jellemző adat, hogy a csípőtáji törött betegek egyötöde a törés után egy évvel már nem él! Az önálló mozgás képessége azonban a túlélők esetében is csak lassan és korlátozottan tér vissza. A legjobb eséllyel azok gyógyulnak, akik műtétét jól szervezett rehabilitáció követi, ez azonban a betegek többségénél elmarad: legfeljebb 30%-ban kerül sor valamilyen mozgásterápiára, a valódi segítséget jelentő rehabilitációs osztályokra pedig csak a betegek 10-20 %-a jut el. Mindennek az a következménye, hogy a csípőtáji törött emberek közül 5-ből csupán 1 nyeri vissza eredeti mozgásképességét, 1 meghal, 3 pedig élete végéig csak eszközös és személyi segítséggel tud mozogni.
Nézzük mindezt a számok nyelvén!
A csípőtáji törés évente 2800 beteg korai halálát okozza és minden évben közel 8000 újabb mozgássérülttel „gazdagítja” társadalmunkat: ilyen számban jelentkezik tehát a családoknak a tragikus kimenetel vagy a tartós nehézséggel járó ápolási kötelezettség. E kimenetelek financiális következményeit az orvos-szerző még megbecsülni sem tudja, néhány más adatot azonban ismer. Ilyen pl. a csípőtáji törés műtétének a költsége, amely – a műtéti megoldástól függően – 500 ezer és 1.5 millió forint között mozog. Némi nagyvonalúsággal átlagosan 1 millióra becsülve, a 14 ezer csípőtáji törés műtéti ellátásának a költsége évente 14 milliárd forint kiadás a társadalombiztosításnak.
Európai felmérésekből tudjuk, hogy a csípőtörés műtét utáni kezelése és rehabilitációja a műtét költségének további 70 %-át teszi ki az első évben. Ez hazánkban további 10 milliárd forint kiadás lenne, azonban az elszomorítóan csekély rehabilitációs arány miatt a valóságban nem több 2-3 milliárd forintnál – ez azonban nem megtakarítás, hiszen helyette többezer mozgássérült marad vissza, akik ellátása ugyancsak sokba kerül.
Cikkünk nem terjed ki a többi csonttörés egyéni és költség-következményeire: e törések veszélye ugyan kisebb és ellátása olcsóbb, számuk viszont többszöröse a csípőtáji törésnek, tehát e területről is riasztó számokat nyerhetnénk.

Bontogassuk inkább tovább a csípőtáji törésellátás részleteit. Olyan törésről beszélünk, amely nem nagy baleset miatt jön létre, hanem egyszerű megcsúszás és elesés következménye, mert a háttérben a már meglévő oszteoporózis áll. Ebből egyenesen következik, hogy – ha korábban még nem történt volna meg - az ilyen betegeket a törés után hamarosan csontritkulás vizsgálatra kellene küldeni, és többségüknél a lelet alapján megkezdeni a csontvédő gyógykezelést. Ezzel szemben a csípőtörött betegeknek legfeljebb 15 %-ában, azaz minden hetedik betegnél kerül sor a csontmérésre és a csontritkulás kezelésére. Ez az adat sem hungarikum, kontinensünk számos országa panaszkodik hasonlóra. Az ok főleg a szemléletben keresendő, ami azonban nem szubjektív tényező: az egyes orvosi szakterületek közötti kapcsolatokat nagyrészt a szervezett betegutak determinálják, amelyeket ellátási és finanszírozási szabályok rögzítenek. Így pl. a hazai gyakorlatban nem utalhat csontsűrűség mérésre beteget a háziorvos, pedig a csípőtöröttek többsége nem kerül szervezett rehabilitációra, hanem a háziorvostól kap ellátást. Másik példa: a traumatológus kollégák nem jogosultak az oszteoporózis elleni gyógyszerek tb-támogatású felírására. Ez azért baj, mert a legújabb kutatások szerint a csípőtáji törés után egy-két hónapon belül megkezdett antiporózisos gyógykezelés számottevően javítja a betegek sorsát, sőt közel harmadával csökkenti halálozásukat! További akadályt jelent a csontsűrűség mérésének 2007-ben bevezetett finanszírozási korlátozása (csak kétévente mérhető, csak a gerincen vagy csak a csípőn, de mindkettőn nem, végtagcsonton sem), amely miatt a korábban másfélszáz csontvizsgáló laboratórium harmada 2008-ban már nem működött.
Az orvosi kutatások nemcsak méregdrága új eszközökkel és gyógyszerekkel gazdagítják az egészségügyet, hanem sokszor pénzbe nem kerülő, hasznos ismeretekkel is. Ilyen volt pl az a felismerés, hogy ha az oszteoporózisos betegnek valóban eltörik egy csontja, akkor megsokszorozódik az újabb csonttörés kockázata. A csonttörés utáni első évben a korábbi kockázat 10-szerese áll fenn az újabb csonttörésre, öt évvel később még mindig 2-szeres a rizikó, s csak egy évtized után áll vissza az eredetileg sem kicsi törési kockázat. Ez az ismeret még hangsúlyosabban húzza alá a csípőtáji töröttek oszteoporózis vizsgálatának és kezelésének szükségességét, amellyel a hazai és az európai orvosi gyakorlat egyaránt adós. E tekintetben példaként állhat előttünk az amerikai ellátórendszer, amelyben a kis sérüléstől bekövetkezett csípőtáji törés a csontritkulás elleni gyógykezelés első helyen említett javallata, akár csontsűrűség mérés nélkül is.Ez utóbbi talán túlzott automatizmus, de legalább ilyen problémás a jelenlegi hazai helyzet, amelyben a csípőtáji törötteknek csak igen kis hányada jut el az oszteoporózis felismeréséhez és kezeléséhez, miközben a törést követő években különösen nagy a kockázata az újabb csonttörésnek. Ez a nézet nem puszta feltevés: a Magyar Osteoporosis Társaság a Corvinus Egyetem egészséggazdasági szakembereivel és az OEP-pel közösen végzett felmérésében többek között azt találta, hogy az oszteoporózis miatt törést szenvedett hazai betegek 23 %-ának nem egy, hanem több csontja is törött egy 5 éves vizsgálati periódus közben.
Gondolatainkat összefoglalva úgy látjuk, hogy a csípőtáji törés jól reprezentálja az oszteoporózis jelentőségét a magyar társadalom számára. Igen sok beteget érint ez a törésfajta, amelynek kimenetele gyakran fatális, máskor egy életre megnyomorító, de mindegyik esetben rendkívül költséges. Ugyanakkor még ezek, a legsúlyosabb oszteoporózisos töréstől szenvedő betegek is csak szerény hányadban érik el a csontritkulás ellátórendszerét, pedig körükben különösen nagy a veszélye a további csontok eltörésének. Mindeközben rendelkezésre állnak a baj hátterében meghúzódó betegség felismerésére és kezelésére szolgáló, hatékony orvosi eszközök. A csípőtáji törés kapcsán teendő erőfeszítések bizonyosan meghozzák a várt társadalmi és gazdasági eredményt, de nem azonnal. Ha ma
áldozunk erre, az egyfajta befektetés, amelynek a hozadéka 2-3 éven belül már megmutatkozik - enélkül viszont a fentebb ismertetett, riasztó adatok további romlása várható.
Budapest, 2009. február 8.
Dr. Horváth Csaba
az MTA Doktora
a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság elnöke

Állj ki csontjaidért!

A csontritkulás (oszteoporózis) az egyik leggyakoribb és az életet leginkább megnyomorító betegség. Eredménye a csontok porózussá, törékennyé válása és a csonttörések következtében kialakuló fájdalom, a mozgás beszűkülése, a legelemibb napi feladatok elvégzésének nehezítettsége, mely elesettséget, magárahagyatottságot és a függetlenség elvesztését, vonja maga után, és sok esetben - főleg a csípőtáji törések következtében - a halálos kimenetel.

Magyarországon ma 900.000 ember szenved oszteoporózisban. Emiatt évente 100.000 csonttörés keletkezik, amelyek sürgősségi ellátása 16 milliárd forintba kerül, majd még ennek 70 %-ába a törés utáni első évben. A legsúlyosabb az évi 14.000 csípőtáji törés, mert ezek 20%-a egy éven belül halált okoz, önellátó képességét csak a túlélők egyötöde nyeri vissza.

Az Oszteoporózis Világnap kapcsán megtartott rendezvényeknek célja évek óta, szerte a világon, hogy fontos információkat juttasson el laikusoknak, politikusoknak és döntéshozóknak a csontritkulásról, és felhívja a figyelmet a megelőzés fontosságára.

A Nemzetközi Oszteoporózis Alapítvány (IOF) 2009. évben meghirdetett „Állj ki a csontjaidért!” programja célul tűzte ki – bevonni szándékozva az adófizetők, szavazók és a csontritkulás miatt aggódó embertársaink millióit - hogy a kormányzati egészségügyi, társadalombiztosítási és más egészségügyi ellátó hálózatokon belül hangot adjon a csontritkulásos betegek ellátásának jobbítását célzó törekvéseknek.

1.Egyik, ezek közül a törekvések közül, a FRAX® módszer bevezetése, amely az egészségügyi források jobb allokációját teszi lehetővé. (WHO Fracture Risk Assessment Tool – törési kockázatot megbecsülő eszköz; segítségével a magas kockázatú betegek azonosíthatók, kiválaszthatók),
2.A másik, az OSTEOLINK közösségi hálózatépítő program beindítása, amelyről az IOF (Nemzetközi Osteoporosis Alapítvány) az orvos táraságokat 2009. szeptember 13.-án Denverben, a betegtársaságokat pedig 2009. szeptember 23.-án Pekingben az Osteoporosis Betegtársaságok Világkonferenciáján tájékoztatta.

http://www.iofbonehealth.org/about-iof/iof-programs/outreach-education/osteolink.html.

A program bevezetését megelőző felmérésben Magyarország is részt vett, és az – online és személyes - rendszer használatában is részt kíván majd venni.
A közösségi hálózat (social network) segítségével jobb kommunikáció, párbeszéd kialakulását remélik betegek és orvosok között szerte Európában és Ausztráliában.
Forrás
OBME

Betegegyesület nemzetközi kitüntetése

Az Osteoporosis Betegek Magyarországi Egyesülete (OBME), a betegszervezetek Pekingben tartott nemzetközi találkozóján (2009. szeptember 22.-25.) elnyerte a Nemzetközi Oszteoporózis Alapítvány (IOF) és az Amgen gyógyszergyártó cég közös díját. Az elismerő oklevél és a kitüntetéssel járó 10 ezer dollár az OBME azon pályamunkájának szólt, amely a betegtájékoztatásnak egy újszerű - játékosan tanító, felvilágosító - formáját kívánja megvalósítani, mondta el az MTI-nek Zalatnai Klára, az OBME elnöke.

A világon 200 millióra tehető a csontritkulásban szenvedők száma. A 60-70 évesek korcsoportjának mintegy harmada érintett (főként a nők), míg a 80 felettiek kétharmadát sújtja ez a „néma járvány”. A kór veszélye abban is rejlik, hogy sokáig nem jár tünetekkel. Előrehaladottabb állapotban viszont már egy rossz mozdulatnak, jelentéktelennek látszó esésnek is az lehet a következménye, hogy eltörik a csont – elsősorban is a csigolya, a csukló, illetve a csípő tájékán.

Hazánkban a népesség csaknem tíz százalékát érinti a csontritkulás (a mintegy 900 ezer ember kétharmada nő, egyharmada férfi). Számlájára évenként csaknem százezer törés írható, aminek sürgősségi ellátása megközelíti a 16 milliárd forintos költséget. Csaknem ehhez foghatóan nagy összeget emészt fel a törést követő első évben a betegeknek nyújtott ellátás. A legsúlyosabbak a csípőtáji törések (évi 14 ezer), ugyanis ilyenkor - az esetek húsz százalékában - egy éven belül halált okozó szövődmény alakul ki. A túlélők közül pedig csak minden ötödik beteg nyeri vissza önellátó képességét.

Minderre tekintettel különös jelentőségű lehet az a felvilágosító program, amelynek megvalósításához most a betegszervezetek világtalálkozóján, Pekingben, jelentős támogatást kapott a hazai betegegyesület.

(fabet)

Arthritis Világnap 2009

A reumás megbetegedéseket különböző csoportokba oszthatjuk.

Míg az ízületi porcot érintő kopásos (arthrosis), a csontrendszeri (pl. csontritkulás) és a lágy részekben zajló kórfolyamatok elsősorban az idősebb egyénekben alakulnak ki, addig a főleg az ízületi belhártya elváltozását okozó gyulladásos természetű betegségek (ízületi gyulladások, vagy arthritisek) a középkorú és a fiatal korosztályt, számos esetben a gyermekeket veszélyeztetik.

Meg kell tehát szabadulnunk attól a tévhittől, hogy a „reuma” az öregkor betegsége, hiszen intézetünkben az ORFI-ban, egy külön gyermekreumatológiai részlegen folyamatosan nagyon sok iskoláskorú vagy még fiatalabb gyermeket kezelünk ízületi gyulladással.
Az arthritisek hátterében elsősorban lokális vagy szisztémás immunológiai kór okok állnak, de azok lehetnek döntően gerincet érintő gyulladások, baktériumok vagy vírusok által kiváltott ízületi gyulladások illetve a kicsapódott húgysavkristályok által előidézett köszvény is.

Az ízületi gyulladások világszerte kiemelkedő és egyre növekvő népegészségügyi problémát jelentenek, ami komoly terhet ró az egyénre, a családra és a társadalomra egyaránt.
Ennek oka nemcsak a betegségek magas számában, hanem az általuk okozott tartós életminőség-romlásban, rokkantságban és keresőképtelenségben, valamint az extrém költségekben is keresendő. Nem árt leszögezni azt sem, hogy a közfelfogással ellentétben egyes mozgásszervi kórképek magasabb halálozással járnak, gondoljunk csak például a szisztémás autoimmun betegségekhez, illetve a sokízületi gyulladáshoz (rheumatoid arthritis, RA) társuló magas mortalitásra.
Az RA-s betegek átlagos élettartama tíz évvel rövidebb, mint az átlag népességé, és a kifejezetten sok ízületet érintő RA-ban a betegek halálozása nem jobb, mint azoké, akik három koszorúsér-elzáródásban,
vagy a nyirokrendszeri daganat egy súlyos típusát jelentő Hodgkin-kór IV. stádiumában
szenvednek.

Mindig szakorvosnak és speciális laboratóriumi, röntgen és más szakirányú vizsgálatnak kell eldöntenie, hogy a kéz kisízületek, vagy a nagyízületek arthritise mögött milyen kórfolyamat húzódik meg. Mivel a diagnózis korai felállítása a terápia időben történő megkezdése, és ezáltal annak eredményessége szempontjából meghatározó, hazánkban is kiépítettük az arthritis centrumok országos hálózatát, mely ma már több, mint húsz, szakemberekkel és diagnosztikai lehetőségekkel
jól ellátott szakambulanciát jelent. Ide várjuk a háziorvosok, a reumatológusok és más szakorvosok által beküldött, ízületi gyulladásra gyanús betegeket.

A reumatológiai kórképek alapfolyamatainak megismerését napjainkban rendkívül gyorsan
követi az ezeket előnyösen befolyásolni tudó, bizonyítékokon alapuló gyógyszermolekulák kifejlesztése, és azok széleskörű alkalmazása. Közülük is kiemelkedő jelentőségűek az un. biológiai terápiás készítmények, melyek az ízületi gyulladások kezelésében valóban forradalmi áttörést hoztak. Ezek olyan innovatív gyógyszeres kezelést jelentenek, melyek a szervezet kóros gyulladásos folyamatába egyes aktivált sejtekre vagy sejttermékekre gyakorolt nem-kémiai, hanem biológiai hatásával a kórfolyamat egy adott pontján célzottan avatkoznak be. A biológiai
gyógyszermolekulák biotechnológiai úton előállított fehérjetermészetű anyagok, legtöbbször ellenanyagok.
A reumatológiában a biológiai gyógyszereket elsősorban olyan ízületi gyulladások kezelésére használjuk, ahol a háttérben immunológiai természetű elváltozások állnak. Ezek közül a legfontosabb a krónikus, progresszív sokízületi gyulladás, a rheumatoid arthritis, mely elpusztítva az ízületi porcot és csontot súlyos deformitást, mozgáskorlátozottságot, belszervi szövődményeket idézhet elő, és a betegek fizikai, pszichés és anyagi elnyomorodásához vezethet.
A betegség gyermekkori változata ezeken túlmenően a gyermekek élettani növekedését és fejlődését is gátolja, ezért a fiatalkori arthritisben szenvedő gyermekek testileg visszamaradottak lesznek.
A pikkelysömörhöz társuló arthritis vagy a gerinc elmerevedésével járó Bechterew-kór szintén súlyos mozgáskorlátozottságot okozhat.

Mára már a biológiai gyógyszereket világszerte több millió gyulladásos reumatológiai betegen használják nagy sikerrel. Az injekcióban és infúzióban adott készítmények nemcsak az igen fájdalmas tüneteket csökkentik, minden korábbi szernél hatékonyabban, hanem meggátolják a betegség előremenetelét és így megóvják a beteget az elnyomorodástól, a különböző szövődményektől és élettartamuk megrövidülésétől.

Az arthritises gyermekek számára a biológiai terápia megnyitja a teljes élet lehetőségét testileg, lelkileg és szociálisan egyaránt. Természetesen ezen költséges beavatkozásokat csak más gyógyszerek hatástalansága esetén rendeljük, és a gondos
kivizsgálást követő szoros beteggondozás során mindig figyelemmel kell lennünk a potenciális mellékhatásokra is.
Magyarországon a reumatológia területén eddig több, mint háromezer ízületi gyulladásban szenvedő felnőtt és fiatal betegen alkalmaztunk eddig biológiai készítményt, nagy többségükben kiváló eredménnyel.

Prof. Dr. Poór Gyula
egyetemi tanár,
a Magyar Reumatológusok Egyesülete
elnöke, az ORFI főigazgatója

Forrás: VM Kommunikációs és Tanácsadó Iroda

BIPOLÁRIS FOGALOMTÁR

Az úgy nevezett hangulati vagy affektív zavarok számos formáját ismeri és különbözteti meg a pszichiátria.
Ezen betegségek egyik közös jellegzetessége, hogy lefolyásuk során a beteg (hangulati) állapota nem egyenletes, kóros hangulati eltérésekkel (zavarokkal) járó időszakok fordulnak elő.
Ezen időszakokat hívják „epizódnak”, ami az adott időszakra jellemző elváltozások szerint lehet sokféle (például depressziós epizód, mániás epizód stb.). További fontos tudnivaló, hogy egy adott epizódot a tünetek súlyossága szerint is megkülönböztetjük: súlyos – major, vagy kevésbé súlyos – minor epizódot is.

Egy hangulati zavart ha csak egyféle hangulati állapot jellemez akkor az unipoláris (egypólusú), ha kétféle hangulati állapot is jellemző rá akkor bipoláris (kétpólusú) a betegség.

A továbbiakban látható pontos betegségbemutatások forrása a Magyar Pszichiátriai társaság Terápiás Irányelvei. Ezen szövegek változtatás nélkül kerültek közlésre.

A depresszió a hangulati élet tartós, negatív irányú megváltozásával járó betegség, amelynek klinikai képét a pszichológiai, kognitív, vegetatív ill. szomatikus tünetek esetenként igen változatos kombinációja alkotja. A depresszió orvosi értelemben vett betegség és nem azonos a nemkívánatos külső környezeti tényezők által okozott rossz egyéni és társadalmi közérzettel. A depresszió diagnózisának felállításához meghatározott számú tünetnek meghatározott ideig kell fennállni.

Az unipoláris depresszió súlyosságát illetően megkülönböztetünk major, ill. minor depressziót; ha utóbbi krónikus lefolyást mutat, és legalább két éve fennáll, disztímiás betegségről beszélünk.

A bipoláris betegségre a különböző súlyosságú depressziós és mániás epizódok váltakozása jellemző, hosszabb-rövidebb tünetmentes periódusok közbeiktatódásával.

A betegséget a mániás állapotok súlyossága alapján két klinikai megjelenési formába soroljuk: 1. a depressziós és mániás állapotok váltakozásával járó bipoláris I, 2. a depressziós és hipomániás epizódok formájában megnyilvánuló bipoláris II csoportba.

A mániás epizód diagnózisa akkor állítható fel, ha a legalább 1 hétig tartó abnormálisan emelkedett vagy ingerlékeny hangulat mellett az alábbi 7 tünetből legalább 3 (ha a hangulat ingerlékeny akkor legalább négy) fennáll: 1. fokozott önértékelés, 2. csökkent alvásigény, 3. fokozott beszédkésztetés, 4. gondolatrohanás, 5. szórt figyelem, 6. szokatlanul felfokozott aktivitás, nyugtalanság, 7. kritikátlan, meggondolatlan cselekedetek (anyagi és szexuális téren egyaránt). A kórisme felállításához szükséges még az is, hogy az állapot elég súlyos legyen ahhoz, hogy észrevehető károsodást okozzon a munkaképességben és szociális tevékenységekben, és hogy a tünetek nem kémiai anyag vagy ismert testi betegség (pl. hipertierózis) következményei.

A hipomániás szindróma a mániával szemben enyhébb állapot: a diagnosztikai kritériumok a mániáétól abban különböznek, hogy 1. a minimális időtartam-kritérium négy nap, és 2. az állapot nem okoz lényeges károsodást a munkaképességben és szociális alkalmazkodásban, ill. nem vezet hospitalizációhoz.

A mániás és hipomániás epizódon kívül a következő klinikai manifesztáció a kevert affektív epizód, amikor a beteg egy időben meríti ki mind a mániás, mind a major depressziós epizód kritériumait. A mániás és depressziós tünetek ugyanakkor az esetek jelentős hányadában, úgy jelennek meg, hogy a beteg teljes mértékben kimeríti vagy a mánia vagy a major depresszió kritériumait, de emellett az adott epizód során az ellenkező előjelű szindrómából csak néhány – a diagnózis felállításához elégtelen számú – tünet észlelhető.

Az igen enyhe (szubklinikus) depressziós és hipomániás állapotok váltakozásával jellemzett ciklotímia a bipoláris betegség mínor krónikus formájának felel meg, kezelést többnyire csak akkor igényel ha szociális károsodást vagy kifejezett egyéni szenvedést okoz, jelentősége abban áll, hogy talaján gyakran alakul ki bipoláris I, de főleg bipoláris II betegség.

Forrás: VM Kommunikációs és Tanácsadó Iroda

Oszteoporozis Világnap 2009. október 20.

ÁLLJ KI A CSONTJAIDÉRT!

KREATIVITÁS és KRIMINALITÁS

A bipoláris betegség napos és árnyoldalai

A művészek és a pszichiátriai betegek osztoznak azon adottságban, hogy másképp látják a világot, így a mindennapi történések, események, számukra mást jelentenek, belőlük mást váltanak ki. Nem új gondolat tehát, hogy a művészi hajlam és a mentális betegség egymással szoros kapcsolatban állhat, de ennek az összefüggésnek mélyebb részleteit, a kapcsolat valódi jellegét csak az utóbbi évtizedekben végzett célzott kutatások révén kezdjük megismerni.

Korábban úgy képzelték, hogy számos kreatív és tehetséges emberre jellemző a melankólia és/vagy a felfokozott hangulati állapot. Már a Kr. előtti 4. században Arisztotelész is írt erről: „Mi lehet annak az oka, hogy minden olyan ember, aki kimagaslóan teljesít akár a filozófia vagy a költészet terén, melankóliára hajlamos természetű?”. Ez az elképzelés még sokáig tartotta magát. A 18. században Robert Burton anglikán lelkész (képünkön) volt az első, aki híres könyvében, a Melankólia Anatómiájában (The Anatomy of Melancholy, Burton, 1792) részletes leírást adott közzé a mániás depresszióval kapcsolatban, melyben, a tehetség és az elmebetegség kapcsolatáról szólva kissé általánosítva úgy fogalmazott, hogy „minden költő őrült”. A XX. század első felében a szkizofréniával kapcsolatban végzett kutatások eredményének köszönhetően számos pszichiáter arra a következtetésre jutott, hogy a kreativitás fő oka a szkizofrénia.
A század második felében azonban a mentális betegségek klasszifikációjának (a tünetek alapján kategóriákba történő besorolás) fejlődése következtében már nem csupán megfigyelések, de bizonyítékokon alapuló kutatások is segítették a kreativitás és a pszichiátriai betegségek közötti összefüggések alaposabb megértését. Napjainkra egyre inkább úgy tűnik, hogy a fokozott művészi hajlam és alkotóképesség a bipoláris betegséggel (mániás depresszióval) jár elsősorban együtt.

A kreativitás és a pszichiátriai betegségek közötti összefüggés feltárására végzett első empirikus kutatás eredményeit Andreasen adta közre 1987-ben. Ebben a vizsgálatban 30 kreatív írót és (megfelelően kiválasztott) 30 kontroll személyt vizsgáltak, az írók és kontrollcsoport tagjainak jelenlegi és múltbeli pszichiátriai diagnózisait rögzítve. A vizsgálat eredménye szerint az írók 80%-a, míg a kontrollcsoport tagjainak csupán 30 százaléka szenvedett mániás depresszióban. Az írók 37%, a többiek 14 százaléka esetében volt jelen alkoholizmus vagy droghasználat. Viszont szkizofréniát sem az íróknál, sem a kontroll személyeknél nem észleltek.
A következő évben, 1988-ban Akiskal vizsgálata szintjén alátámasztotta a művészi kreativitás és a bipoláris zavar közti szoros kapcsolatot. 750 pszichiátriai beteg esetében, a művészi kreativitás és a kriminális viselkedés vizsgálata során azt találták, hogy a szkizofrén és bipoláris I zavarban szenvedő betegeknél fokozott kriminalitási hajlam, a bipoláris II betegek esetében fokozott művészi kreativitási hajlam figyelhető meg, míg az unipoláris depresszióban szenvedő betegek esetében egyik sem jellemző.

Az eddigi egyik legátfogóbb kutatást a témában 1994-ben Post végezte. A korábbi vizsgálatokkal ellentétben, melyek során a pszichiátriai diagnózisokat személyes vizsgálat segítségével határozták meg, a szerző 291, kiemelkedő 19-20. századi személyiség életrajzát tanulmányozta retrospektív módon.

Alanyait hat kategóriába sorolta (tudósok, zeneszerzők, politikusok, művészek, gondolkodók, – pontosabban filozófusok – és írók) mivel elmélete szerint a lelki betegségek gyakorisága eltérő a különböző szakmák esetében. Eredményei szerint a társadalmi osztálytól és eredettől függetlenül a vizsgálatában résztvevők mintegy fele esetében volt a közeli rokonok között átlagon felüli teljesítmény valamelyik vizsgált területen. A szerző a vizsgálat fő eredményeképpen azt emeli ki, hogy a vizsgált híres emberek 60 százalékának volt élete során jelentős vagy súlyos, a hivatalos diagnosztika kritériumait is kimerítő pszichopatológiája. A pszichiátriai zavarok a legkisebb arányban (44,5%) a tudósok közt fordultak elő, míg a legnagyobb arányban (88,0%) írók esetében. A teljes mintában a leggyakrabban előforduló pszichiátriai zavar a depresszió / mániás depresszió (43%), a szorongásos zavar (15%) és az alkoholizmus (12%) volt.

A kérdés témakörét vizsgáló legújabb tanulmányok szerint az affektív betegségek (hangulati zavarok) esetében a kreativitás nem (elsősorban) az affektív (hipomániás, mániás vagy depressziós) epizódokhoz kötődik, sőt major depresszió vagy mániás epizód alatt még a kreatív alkotók produktivitása is csökken, illetve a színvonal romlik.
A 2005-ben publikált friss eredmények alapján a hangulati zavaroknál észlelhető művészi és társadalmi kreativitás elsősorban (az egyébként a bipoláris betegségre hajlamosító) ciklotím és hipertím (és ritkábban depresszív) temperamentummal függ össze. Képzőművészekre és építészekre, valamint az újságírókra elsősorban a ciklotím, menedzserekre és vállalkozókra a hipertím, orvosokra és ügyvédekre pedig a depresszív temperamentum jellemző.

Míg a legtöbb mentális problémával élő beteg nem erőszakos, az erőszak valóban gyakoribb a súlyos mentális betegséggel küzdők között. Ez kiváltképpen igaz a kezeletlen szkizofréniában vagy súlyos hangulatzavarokban szenvedő betegekre, közülük is leginkább a társult személyiségzavarokkal, vagy alkohol/drog problémákkal is küzdőkre.
A kórházi kezelésre kerülő páciensek mintegy 10 százaléka mutat erőszakos viselkedést a kórházba kerülés előtt, mindazonáltal a mentális betegségek és az erőszakos viselkedés közötti kapcsolat még mindig nem teljesen tisztázott. Néhány mániás* beteg például csak akkor válik erőszakossá, amikor úgy érzik, hogy a környezetük korlátozni próbálja őket.

Egy nagy, átfogó vizsgálat (National Epidemiologic Survey on Alcohol and Related Conditions) azt mutatta, hogy a szociodemográfiai különbségek és a társult betegségek kiküszöbölése után, az erőszakos viselkedés esélye szignifikánsan magasabb az unipoláris major depresszióban szenvedőknél, és különösen kiemelkedő a bipoláris betegségben szenvedőknél. Ez az átfogó társadalmi vizsgálat azt is megmutatta, hogy a társult betegségek – elsősorban az alkohol és drog problémák –, az aktuális életkörülmények – munkanélküliség, válás –, valamint a szülők múltja volt a leginkább fellelhető tényező az erőszakos viselkedés mögött. A pszichiátriai páciensek erőszakos cselekedetei leggyakrabban a családtagokat érik, és leginkább az otthon falai között fordulnak elő, ami kiváltképpen igaz az olyan gyilkossági esetekre, melyek végén a tettes öngyilkosságot követ el.

A bipoláris I. betegeknél az erőszakos viselkedés a mániás epizóddal (tipikusan felfokozott izgalmi állapottal, impulzivitással, hiányos belátási és döntéshozatali képességgel járó állapot) függ össze szorosan.


Kreativitás vagy kriminalitás?
Mindkettő előfordulhat a bipoláris betegségben, de tény, hogy a bipoláris művészek, gondolkodók sokkal több csodálatos alkotást adtak a világnak, mint amennyi problémát bipoláris betegek esetleges kriminalizálódása okozott. Azonban akár a kreativitásról, akár a kriminalitásról van szó, alapvető fontosságú a betegek megfelelő kezelése, az egyes relapszusok megelőzése, hiszen így kerülhető el, hogy csökkenjen az alkotó kreativitása, vagy megelőzhető az erőszakos cselekedet.

Forrás VM KOmmunikációs és Tanácsadó Iroda

Közeledik az Oszteoporózis (Csontritkulásos betegek) betegek VILÁG NAPJA 2009 (Koratalan Pillanatok ) .

A lányok fontosnak tartják édesanyjuk életminőségét, de figyelmen kívül hagyják a csontritkulás (osteoporosis) hatását, amely számos idősebb nő számára komoly egészségügyi fenyegetést jelent

* Az új Kortalan Pillanatok (Timeless Moments) elnevezésű felmérés során azt találták, hogy az anyák és lányaik mindössze 7%-a beszél a csontritkulásról, mely betegség világszerte 200 millió embert érint1Az eredmények alátámasztják a 2008-ban indult Kortalan Nők (Timeless Women) elnevezésű kampány céljait: felhívni a figyelmet a csontritkulásra és annak következményeire Kortalan Pillanatok elnevezésű internetes kezdeményezés a közösségi médiák segítségével igyekszik bevonni a fiatalabb nőket a csontritkulás elleni küzdelembe

2009. október 16., Berlin – A kutatások szerint sok lánygyermek attól fél a legjobban, hogy édesanyja nem lesz képes ellátni önmagát – mégis a legtöbben elmulasztanak beszélni a csontritkulásról, erről a csontokat gyengítő betegségről, amely az idősebb nők körében a rokkantság és az önellátó képesség elvesztésének legfőbb oka.

A Kortalan Pillanatok felmérés, amelyben 5 országból több mint 1400 lánygyermek vett részt, azt mutatta ki, hogy a lányoknak mindössze 7%-a beszél a csontritkulásról az édesanyjával, és a legtöbbjük inkább azért aggódik, hogy édesanyjuk valamilyen más betegségben fog szenvedni, például szívbetegségben, mellrákban vagy Alzheimer-kórban.


„A csontritkulás világszerte több mint 200 millió embert érint, és háromból egy 50 év feletti nő szenved törést ennek eredményeként” – nyilatkozta Judy Stenmark, a Nemzetközi Osteoporosis Alapítvány (International Osteoporosis Foundation), nemzetközi közhasznú, civil szervezet vezető tisztviselője és a Kortalan Nők kampány egyik partnere. „A felmérés eredményei alátámasztják egyik fő célunkat, nevezetesen, hogy bármilyen életkorban legyen is, minden nőt tájékoztassunk a csontritkulásról, és ösztönözzünk a széleskörű párbeszédet e kórállapot megelőzésének és kezelésének lehetőségeiről.”
A felmérés eredményei - amelyeket a Csontritkulás Világnapja alkalmából ma hoztak nyilvánosságra - azt jelzik, hogy a lánygyermekek általában alábecsülik a csontritkulás komolyságát, és nem tekintik sürgősen kezelendő egészségügyi problémának, annak ellenére, hogy milyen pusztító következményei lehetnek a nők életére.
A felmérés azt igazolta, hogy a lányok 90%-a számára az egészség az a téma, amelyet a leggyakrabban megbeszélnek édesanyjukkal. A lányok elmondása szerint a legjobban attól félnek, hogy édesanyjuk kora előrehaladtával nem lesz képes ellátni magát (43%), csökken az életminősége (40%) és nem tud majd aktív életet élni (40%)2.

Ugyanakkor csak nagyon kevés anya és lánya beszél a csontritkulásról (7%), annak ellenére, hogy a csonttörések és azok potenciálisan életveszélyes következményei a rokkantság és az önellátó képesség elvesztésének fő okai a csontritkulásos betegeknél. Még akkor is, ha tisztában voltak a csontritkulás lehetséges hatásával, a lányoknak kevesebb, mint a fele (42%) mondta csak, hogy gondoskodna arról, hogy az édesanyjuk azonnal konzultáljon kezelőorvosával erről2.

A csontritkulással kapcsolatos nyílt párbeszéd ösztönözése a célja a 2008-ban a Csontritkulás Világnapján elindult Kortalan Nők kampánynak, melynek támogatója a James Bond filmek népszerű sztárja, Ursula Andress.
A kampány rácáfol a csontritkulásban szenvedő nőkkel kapcsolatban elterjedt elképzelésről, mely szerint “gyengék és törékenyek”, és arra ösztönzi a nőket, hogy tudjanak meg többet a csontritkulásról és a kezelés szükségességéről, és így előre készítsék fel magukat arra, hogy aktív és független életet élhessenek3.

“A csontritkulást más néven “néma járványnak” is nevezzük, mivel nincsenek látható tünetei5, de úgy tűnik, mintha ez a “némaság” a csontritkulással kapcsolatos párbeszédek hiányára is utalna” – mondta el Shelley Ross, a felmérést ugyancsak támogató Medical Women’s International Association főtitkára.
“A lánygyermekeknek kulcsszerepük lehet abban, hogy édesanyjuknál diagnosztizálják és kezeljék a betegséget, különösen mivel a tavalyi kutatás szerint 10 nő közül hét elfelejti bevenni a gyógyszerét. Ahhoz azonban, hogy a csontritkulás kezelése maximális védelmet nyújtson a törésekkel szemben, teljes mértékben be kell tartani a kezelésben előírtakat.”

Szerencsére az idei Kortalan Pillanatok felmérés szerint van lehetőség a konstruktív párbeszédre. A megkérdezettek majdnem egyharmada (28%) megkérné édesanyját, hogy egészségügyi kivizsgálása során a csontritkulást is ellenőriztesse, ha tisztában lenne a betegség valódi hatásával, és azzal, hogyan befolyásolhatja az édesanyja életminőségét és önellátó képességét.

Az anyák és lányaik közötti, csontritkulással kapcsolatos további kommunikáció elősegítése érdekében idén a Kortalan Nők kampány keretében egy új, Kortalan Pillanatok elnevezésű internetes kezdeményezés indult. Ez arra bátorítja az anyákat és lányaikat, hogy őrizzék meg az együtt töltött különleges pillanatokat és osszák meg őket a többi Kortalan Nővel ezen a honlapon. Bárki feltölthet fotókat, videókat vagy leírásokat az édesanyjával, lányával töltött legértékesebb pillanatokról. További információkért látogasson el a www.fortimelesswomen.com honlapra.

Mindkét Kortalan Nők felmérés igazolta mennyire fontos az életminőség és a függetlenség a csontritkulásban szenvedő nők számára. Azok számára, akik nem szeretnék, hogy csontritkulásuk akadályozza aktív életmódjukat, most többféle kezelési lehetőség is rendelkezésére áll, amelyet megbeszélhetnek kezelőorvosukkal, hogy megtalálják a megfelelő terápiát.

A felmérésről

A felmérést 2009. augusztusban végezte egy független piackutató cég, a Double Helix, Kanadában, Kínában, Franciaországban, Németországban és Svájcban. Minden országban több mint 100, 25 és 45 év közötti lánygyermekkel végezték el a felmérést, Kínát kivéve, ahol több mint ezren adtak választ. A felmérésben összesen 1444-en vettek részt és annak érdekében, hogy mindegyik ország egyenlő arányban képviseltesse magát a jelentésben szereplő nemzetközi adatok között, az adatok súlyozott értékek, ezzel megelőzve a túlzott reprezentációt a nemzetközi adatállományban. A válaszadókat az Interneten keresztül toborozták, és az átlag lakosságot reprezentálják. A kampányt a Novartis Pharma AG adománya támogatta.

A Kortalan Nők kampányról

A Kortalan Nők: Kampány az erősebb csontokért kezdeményezés 2008. októberében indult el Brüsszelben, hogy felhívja a figyelmet a csontritkulásra. A szakértők és szervezetek, valamint a csontritkulásban szenvedő nők együtt osztják meg tapasztalataikat, és adnak bepillantást ebbe a "néma járványba". A Kortalan Nők: Kampány az erősebb csontokért kezdeményezést először a Nemzetközi Osteoporosis Alapítvány (IOF) és a Medical Women's International Association (MWIA) egymással együttműködve indította el a Novartis Pharma AG anyagi támogatásával. E kampány célja, hogy felvilágosítsa a nőket a csontritkulásról, és lehetővé tegye számukra, hogy a legteljesebb életet élhessék.

Az IOF

Az IOF egy Svájcban működő kampány- és kutatószervezet, mely világméretű szövetségként funkcionál betegek, orvosi és kutatótársaságok, tudósok, egészségügyi szakemberek, valamint a csontok egészségi állapotával foglalkozó nemzetközi vállalatok számára. Ez a világ legnagyobb nem kormányzati szervezete (non-governmental organization, NGO), melynek célja a csontritkulás megelőzése, diagnosztizálása és kezelése. Az IOF célja a csontritkulás tudatosításának és megértésének növelése, az emberek cselekedeteinek motiválása a csontritkulás megelőzése, diagnosztizálása és kezelése érdekében, valamint az országos csontritkulás-ellenes társaságok támogatása hatékonyságuk maximalizálása céljából.

A MWIA

A MWIA egy nemzetközi nem kormányzati szervezet, mely női orvosokat képvisel mind az öt kontinensről. Az MWIA céljai közé a következők tartoznak: az egészségügyben dolgozó nők együttműködésének támogatása a különböző országokban, baráti kötelék és megértés kialakítása e nők között világszerte, az egészségügy területén lévő, nemhez kapcsolódó egyenlőtlenségek aktív ellenzése a női és férfi orvosok között, beleértve a szakmai lehetőségeket és a gazdasági szempontokat is, továbbá találkozási lehetőségek felajánlása az egészségügyben dolgozó nők számára azzal a céllal, hogy megvitassák az emberiség egészségével és jólétével kapcsolatos kérdéseiket.

Forrás:
Novartis Hungary Healthcare

Hivatkozások
1. The International Osteoporosis Foundation. Epidemiology. Elérhető: www.iofbonehealth.org/health-professionals/about-osteoporosis/epidemiology.html. Last accessed October 2009.

2. Timeless Moments Survey 2009.

3. Burlet N, et al. IOF/MWIA Multinational Osteoporosis Survey (N=1500): Differing Perceptions Between Patients and Doctors and Implications for Treatment Adherence. Poster presented at: Ninth European Congress on Clinical and Economic Aspects of Osteoporosis and Osteoarthritis (ECCEO), March 18-21 2009, Athens, Greece.

4. Osteoporosis in the European Union: Action Plan. Elérhető: http://ec.europa.eu/health/ph_projects/2002/promotion/fp_promotion_2002_a1_04_en.pdf. Last accessed October 2009.

5. Siris SE et al. Adherence to Bisphosphonate Therapy and Fracture Rates in Osteoporotic Women: Relationship to Vertebral and Nonvertebral Fractures, Mayo Clin Proc. August 2006;81(8):1013-1022.

6. International Osteoporosis Foundation. What is osteoporosis? Elérhető: www.iofbonehealth.org/patients-public/about-osteoporosis/what-is-osteoporosis.html. Last accessed October 2009.

Depresszió

Fájdalmasan keveset tudunk a depresszióról


Nagyon keveset tudunk a depresszió lehetséges testi tüneteiről, derül ki a Házipatika.com egészségügyi portál felméréséből, amelyet 1211-en töltöttek ki. Bár szinte valamennyi válaszadó tudta, hogy a betegség befolyásolja az érintettek hangulatát, azt csak kevesebb, mint harmaduk ismerte, hogy a depresszióhoz fájdalom is kötődhet.

A WHO adatai1 szerint világszerte évente kb. 100 millió embernél alakul ki depresszió. Az alapellátásban megjelenő betegek mintegy 10%-a depressziós. 1990-ben a depresszió a 4. helyen állt a társadalom és a beteg számára legnagyobb terhet jelentő betegségek listáján, és előreláthatólag 2020-ban akár már első lehet. A depresszió Magyarországon is népbetegség, ezért az egészségügyi portál szerkesztői fontosnak tartották, hogy látogatóik között felmérjék, mennyit tudnak ténylegesen a betegségről. A 9 kérdésből álló kvíz során a depresszió általános tüneteinek ismertségén túl arra is választ vártak, mennyire ismerik a teszt kitöltői a depressziós betegeket gyakran sújtó, életminőségüket és gyógyulási esélyeiket rontó maradványtünetekhez kötődő tényeket, de azt is megkérdezték, mikor gyanítható, hogy egy gyermeknél megjelennek a depresszió tünetei.

A felmérés készítői arra nem kérdeztek rá, hogy a kitöltő, vagy valamely családtag érintett-e a depresszióban, a cél az általános ismeretek felmérése volt. A teszt két hétig volt látható az oldalon és több mint 1200-an töltötték ki. Bár a felmérés a mintavételi módszer miatt nem reprezentatív, azonban eredménye jól mutatja, hogy a portál egészségügyi kérdésekben az átlagnál járatosabb látogatói is csupán felszínes tudással rendelkeznek erről a nagyon súlyos és sokakat érintő betegségről. A válaszadók 97 százaléka ugyan tisztában volt azzal, hogy a betegségnek hangulati tünetei vannak, azt azonban csak már mintegy 30 százalékuk tudta, hogy a depressziót kísérhetik fájdalmas testi tünetek is. Azt még ennél is kevesebben tudták, hogy a depressziós betegek több mint 40 százalékánál legalább egy fájdalmas testi tünet előfordul3. Ez négyszer annyi, mint a nem depressziósok körében észlelt fájdalom gyakorisága3. A depresszió kapcsán fellépő fájdalmas testi tünet lehet ízületi és végtag fájdalom, hátfájdalom, hasi fájdalom, fejfájás és egyéb diffúz testi fájdalmak. Ez a tünet tovább rontja a depressziós betegek életminőségét. Szintén kevesen ismerték azt a tényt, hogy a részlegesen feltárt tünetek miatt alulkezelt betegek sokkal nagyobb kockázattal élnek át súlyos depressziót, gyakoribbak a depressziós epizódok és hamarabb térhet vissza a betegség 2,3.

Összességében elmondható, hogy amíg a depresszió, mint kifejezés szinte napi használatban van, azokról a tényekről, amelyek jelentősen befolyásolhatják a betegek gyógyulását, a depressziós epizódok visszatérésének veszélyét, a legtöbben továbbra is csak felszínes tudással rendelkeznek.


Hivatkozások:

1., http://www.who.int/mental_health/management/depression/definition/en/

2., Paykel ES, Ramana R, Cooper Z, et al. Residual symptoms after partial remission: an important outcome in depression. Psychological Medicine 1995;25:1171-1180

3., Garcia-Cebrian A, Gandhi P, Demyttenaere K, et al. The association of depression and painful physical symptoms- a review of the European literature 2006;21:379-

Forrás VM Kommunikációs és Tanácsadó Iroda

Robotsebészet Élőben

A da Vinci robotsebészeti eszköz segítségével végzik el az első hazai – az urológia területén végzett – robot-asszisztált sebészeti beavatkozást. A Telki Kórházban zajló beavatkozást a Keszthelyen tanácskozó urológus szakemberek élőben követhetik majd.
2009. szeptember 30-án, a Magyar Urológusok Társaságának XIV. Kongresszusához kapcsolódóan kerül sor az első hazai – az urológia területén végzett – robot-asszisztált sebészeti beavatkozásra. A főváros melletti Telki Kórházban zajló beavatkozást a Keszthelyen tanácskozó szakemberek élőben követhetik majd. Az esemény során egy ún. „radicalis prostatectomia” típusú műtétet végeznek el a da Vinci robotsebészeti eszköz segítségével.

E műtéttípusra jellemzően prosztatarák kapcsán kerül sor. A prosztatarák az egyik leggyakoribb daganatféleség a férfiaknál, 65-80 éves kor között fordul elő leggyakrabban. A Nemzeti Rákregiszterben évente mintegy 4000 új daganatos előfordulást regisztrálnak, 2006-ban 1077 halálesetért volt okolható e betegség (forrás: Magyar Rákregiszter korrigált adatai).
A radikális prostatectomia lényege, hogy a prosztatát és az ondóhólyagokat a műtét során eltávolítják. Az általában előforduló szövődményeken (vérzés, sebgyógyulási zavar) túl további kellemetlen szövődmény lehet az inkontinencia is, ami a műtét jellegéből adódik, hiszen át kell vágni a húgycsövet. További késői szövődmény lehet az impotencia, aminek előfordulása nem idegkímélő műtétnél 100 százalékos, de idegkímélő műtét után sem mindig sikerül a potenciát megtartani.

Jól látható tehát, hogy az ilyen műtéteknél fokozottan fontos a precíz, minél kisebb „károkozással” járó beavatkozás, hiszen a már említett kellemetlen késői tünetek (inkontinencia, impotencia) bekövetkezése nagyban függ a műtéti technikától.

Mi is az a da Vinci robotsebészeti eszköz?

A da Vinci egy számítógép vezérelte szerkezet, melyet az orvos egy joystick-kal és pedálokkal irányít. A szerkezet számítógépes rendszere előtt az orvos ülő helyzetben foglal helyet, és a beépített képernyő fölé hajolva háromdimenziós képben látja a műtéti területet, amit szükség esetén kétdimenzióssá is tehet. A sebész ezen a képernyőn kinagyítva követi az általa irányított történéseket, a felvételt a robot egyik karján lévő kamera rögzíti.

Az operációt végző orvos mindkét kezének két-két ujját a robot karjait irányító, gyűrű alakú alkatrészbe illeszti, és az így végzett mozdulatokat utánozza le a robot. A műszerkarok végződése cserélhető – lehet például csipesz, fogó vagy szike –, műtéti beavatkozásra pedig biztonsági okok miatt csak korlátozott alkalommal használható ugyanaz az eszköz. A sebész nem a műtőasztalnál áll, hanem külön konzolról operál, így a beavatkozásokat elméletileg akár egy másik helyiségből is elvégezheti az orvos. A gyakorlatban azonban jelenleg még ez a legkevésbé kihasznált előnye az eljárásnak, pedig a NASA annak idején éppen emiatt adott megbízást a kutatóknak a robot fejlesztésére.

A sebészrobot felhasználási lehetőségei az urológián belül a legkiterjedtebbek. A hagyományos módon végzett beavatkozások után gyakoriak lehetnek a vizelési- és merevedési zavarok, ami ronthatja a beteg komfortérzetét és negatívan befolyásolhatja a házaséletét, a robottal végzett műtétek során azonban jelentősen csökkennek ezek a kockázatok. A da Vinci rendszer az urológiai műtétekhez hasonlóan jól használható a nőgyógyászati műtéteknél és a kardiológiai beavatkozások során is; elvileg bármely sebészeti eljárásban alkalmazható, használhatóságának leginkább az anyagi keretek szabnak határt.
A da Vinci sebészeti robot több szempontból is előnyösebbé teszi a sebészeti beavatkozásokat: a beteg a műtétet követően gyorsabban gyógyul, az operációt végző sebész könnyebben elérheti az egyébként nehezen hozzáférhető területeket, és a műszer kiküszöböli a kézremegésből adódó kellemetlenségeket is.

Az eddig tíz-tizenöt centis vágást igénylő műtéteket az új műszer segítségével egy-két centis sebet ejtve is el lehet végezni (mint a laperoszkópiás beavatkozások esetén). Mindazonáltal a két módszer nem konkurense egymásnak, mivel az orvos kézmozdulatait tökéletes pontossággal követő műszer alkalmazásával a virtuális térben operáló sebész olyan területeket is elérhet a szervezeten belül, amelyek puszta kézzel, vagy laparoszkópiás módszerekkel csak nagy kockázatot vállalva, vagy egyáltalán nem hozzáférhetőek.

A klinikai vizsgálati adatok alapján a da Vinci sebészeti robot használatával nagy mértékben csökken a vérveszteség – harmadára a laparoszkópiás eljáráshoz képest, és kevesebb mint tizedére a nyílt műtéthez képest –, felére csökken a kórházban átlagosan eltöltött napok száma, de a vizeletürítési funkciók is jóval gyorsabban javulnak: 3 hónap után a páciensek 89 százalékánál már „rendben folynak a dolgok”, szemben a másik két módszerre jellemző 54-62 százalékos aránnyal. A szexuális funkciók megtartásában szintén kézzel fogható a robotsebészet előnye, a műtét követő első év végén a páciensek 86 százalékánál helyreáll az eredeti állapot.

Elmondható, hogy a robotsebészeti eljárás minden szereplő számára hasznot hoz:

* A páciens szempontjából a kisebb műtéti seb okozta gyors felépülés mellett jelentős előnyt jelent a kisebb vérveszteség és a szövődmények, a fertőzés, valamint a későbbi összenövések veszélyének csökkenése.
* A kórház szempontjából a kisebb szövődmény, fertőzés illetve a minimál-beavatkozás miatt, kevesebb a kórházban töltött napok száma, és elkerülhető a sokszor milliós nagyságrendű intenzívosztályos ápolás.
* Az állam szempontjából a rövidebb táppénz és gyorsabb munkába állás jelenti a berendezés pozitívumát.

Mivel a műszer képes kiiktatni az operációt végző orvos kezének esetleges remegését, továbbá lehetővé teszi a látás és a manipuláció tökéletes összehangolását, a robot asszisztált műtétek már csak emiatt is biztonságosabbak.

A világon jelenleg 1171 da Vinci robotsebészeti eszköz üzemel – amiből 211 Európában található –, és 2008-ban több mint 136 ezer sebészeti beavatkozásban segítette az orvosok munkáját. Az eszköz számos környező országban is megtalálható, Romániában, Bulgáriában, Törökországban, és Csehországban is üzemelnek már ilyen berendezések, de sajnos Magyarországon egyelőre nem elérhető ez a technológia.

Forrás
VM.komm Kommunikációs Tanácsadó Iroda

Idősek Világnapja

ENSZ világnap: október 1.

Az ENSZ először 1991-ben rendezte meg az idősek világnapját, azóta minden év október 1-én megemlékezünk a Föld mintegy hatszázmillió lakosáról. Az intézkedés célja, hogy középpontba helyezzék a méltóságteljes öregkort, valamint az idősöket visszaintegrálják a gazdaságba. Európában az aktív munkaerő csökkenése miatt egyre nagyobb hangsúlyt kap az idősek foglalkoztatása, ezzel is pótolva a munkaerőhiányt valamint segítve a teljes értékű élet fenntartását.

Ma Magyarországon minden ötödik ember időskorúnak számít, vagyis már betöltötte a hatvanadik életévet.
Területi elosztásban Budapesten illetve a kistelepüléseken élnek a legtöbben, a nemek közötti arány pedig igen egyenetlen: az idősek 61%-a nő. Az előző népszámláláshoz képest jelentősen csökkent a többgenerációs családok száma, az idős emberek többsége egyedül vagy másik időssel él együtt.

Az öregedő magyar társadalom új kihívásokat teremt a szociális ellátás és a foglalkoztatás területén. A rugalmas munkavégzés hiánya ebben az esetben is megnehezíti az elhelyezkedést. Magyarországon jellemzően a diplomás és az érettségizett idősek nem esnek ki a munkaerőpiacról, a kevésbé iskolázottak esélyei rosszabbak ebből a szempontból.

Október 1-én a Budapesti Kongresszusi Központban tartottak megemlékezést és Gála Műsort idős honfitársaink tiszteletére.