TUDAT, VALÓSÁG, IDENTITÁS

A Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) XV. Vándorgyűlését 2008. január 29-31. között, Debrecenben rendezik meg.
A pszichiátriai szakma legnagyobb magyarországi seregszemléjének előadás témái a genetikától a közösségi pszichiátriáig terjednek.

A Vándorgyűlés központi mottója: Tudat, valóság, identitás.
A pszichiátriát ért sokféle megszorítás, szűkítés, rombolás után fontos a tudatosulás. Hol is állnak a dolgok, merre haladnak, mi változott. A valóság körülveszi a pszichiátriai szakmát, ami részben a külső realitás – amit például a klinikai kutatások során vizsgálnak –, de van egy belső valóság is, ahogy a szakma megéli a tudatosult dolgokat, mindazt, ami őket érte.

Tudat, valóság, identitás.
E három fogalom pszichológiai, pszichoterápiás értelmezésének pszichopatológiai vetülete is van. A betegeknél is javítani szeretnénk a tudat, a valóság észlelésének és az identitásnak, a betegséghez való viszonyulásnak az állapotát. Ez kiváló gyógyszerek mellett is, csak jelentős humán munkával lehetséges. A rehabilitáció hatékonyságának erősítése, keretfeltételeinek kidolgozása éppen ezért van terítéken.

A pszichiátriai rehabilitáció kapcsán már esett szó arról, hogy a pszichiátriához tartozó rehabilitációs ágyakat – a korábbiakhoz hasonlóan – újra nevesíteni és számszerűsíteni kell, mivel egyébként könnyen elveszhetnek, például más szakmákhoz sorolhatják át őket. (Érdemes rá emlékeztetni, hogy az OPNI teljesen megszüntetett ágyaiból 177 pszichiátriai rehabilitációs ágy volt, melyek nem kerültek más intézményhez).
A megfelelő rehabilitáció nélkül az ellátási lánc egyszerűen „szakadozottá” válik, hiszen ez nem egy sebészeti ellátás, ahol a beteg (az esetek nagy többségében) kiszámíthatóan X nap múlva hazamegy. Nem véletlen, hogy az ellátó helyek folyamatosan „ürítési problémákkal” szembesülnek, mivel az aktuális szabályozás értelmében meghatározott időn túl, aktív ágyon, nem tarthatnak beteget.
Sajnos azonban a súlyos skizofrén vagy depressziós betegnek hiába mondják, hogy „gyorsan gyógyulj meg, mivel az ágyon tölthető időd holnap lejár…”, ezért az aktív ágyakhoz mindig kell rehabilitációs ágyakat is kapcsolni, a hozzájuk tartozó nappali kórházi háttérrel. Erre vonatkozó miniszteri ígéretet kapott ugyan a szakma, azonban ezen ígéret végrehajtásából egyelőre semmi sem látszik.

A valósághoz tartozik az a szomorú (most már) tény is, hogy a pszichiáterek elvándorlása tovább folytatódik. Egy év távlatából immár biztosan elmondható, hogy az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet megszüntetése egyértelműen erősítette ezt a folyamatot, mivel az onnan távozó szakembereket „nem nyerte meg a szakma”, azaz az ott dolgozó magasan képzett és rutinos szakemberek nem jelentek meg az egyéb ellátási helyeken, hanem részben nyugdíjba vonultak, részben elvándoroltak külföldre.

Svédország ismét számos magasan kvalifikált pszichiátriai szakemberrel lett gazdagabb, ráadásul ebben a szakmában nincs meg a „kiugrom a hétvégi ügyeletre” lehetősége. Aki belevág, és rászánja magát az idegen nyelvű terápiavezetés elsajátításra, azt már hiába várja vissza a hazai ellátórendszer. Van a kongresszusnak olyan előadója, aki sok év után kifejezetten az OPNI-ba tért haza, de most ismét egy amerikai intézmény áll a neve mellett.

A vándorgyűlésről szólva ki kell emelni a már említett rehabilitáció mellett a komplex terápiás megközelítés fontosságát. Számtalan tudományos munka mutatja a gyógyszeres terápia, a szoció- és pszichoterápia, és a művészetterápia együttes alkalmazásának hasznosságát.

A művészetterápiáról elmondható, hogy ez az ellátási forma immár Magyarországon is sikeresen elterjedt. A 5-10 éve még újdonságszámba menő módszerrel napjainkban mintegy 5-6 ezer beteget kezelnek, és létrejött a művészetterápiás szakemberek hivatalos, egyetemi, főiskolai rendszerű képzése is. Természetesen ez a módszer sem csodaszer, sikeresen elsősorban személyiségzavarban, depresszióban, szorongásban szenvedőknél (az állapotváltozás felmérésére és segítésére), illetve skizofréniában szenvedőknél (a megmaradó kreativitással a személyiség újraépítésére) használható. A vándorgyűlésen a Magyar Tudományos Akadémia modern művészettörténettel foglakozó képviselője is előadást tart, az elkészülő alkotások értékéről, a helyszínen pedig öt művészetterápiás műhely is bemutatkozik.

Mindezek mellett számos érdekes téma is napirendre kerül: 3000 honfitársunk egészségügyi adatait elemezve kiderült például, hogy a 2002-ben mért depresszió szignifikáns mértékben növelte 2006-ra a magas stresszel jellemezhető rossz házastársi/élettársi kapcsolat esélyét függetlenül az életkortól, a végzettségtől, és a 2002-ben mért házastársi stressz-szinttől.
Azaz nőknél és férfiaknál egyaránt szükség van a depresszió kezelésére a jó házastársi/élettársi kapcsolat érdekében.

Elkészült továbbá az első, kóros játékszenvedély elterjedtségét átfogóan vizsgáló tanulmány.
A 18-64 évesek körében végzett országos reprezentatív felmérés eredményei szerint Magyarországon a számsorsjátékok használata a legelterjedtebb (a valaha kipróbálók aránya 59,5%, az elmúlt évben legalább hetente játszóké 23,8%). Ezt a sorsjegyek vásárlása (31,4% illetve 5,9%), és a sportfogadások (21,4%, illetve 4,8%) követik. A nyerőgépeket honfitársaink közel egytizede (9%) próbálta ki, de közülük közel minden hetedik személy a megelőző hónapban is legalább heti rendszerességgel játszott.
A valaha bármilyen szerencsejátékot kipróbálók vagy pénzben fogadók aránya Magyarországon 42,2%, ami három populációból tevődik össze: a problémamentes személyek (38,9%) illetve a problémás szerencsejátékkal (1,9%), valamint kóros játékszenvedéllyel (1,4%) jellemezhető személyek.
Ez az elterjedtség egyébként az európai adatokkal összehasonlításban nem mutat jelentős eltérést.

Végezetül az országos módszertani központot illető legfontosabb hír az, hogy létrejött. A központ fizikailag a SE ÁOK Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján található majd, ellátás (azaz ágyak) nem tartozik hozzá. A kinevezett vezető mellett 4 darab, félállásban betölthető státusz jött létre, a leendő munkatársak pályáztatása jelenleg is folyik.

Hangsúlyozni kell: fontos és hasznos dolog, hogy ismét létezik olyan országos pszichiátriai központ, ami a szakmai munkát koordinálja, mindazonáltal elmondható, hogy az országos központ „erősen összement a nagymosásban”.
Ráadásul az OPNI-ban hosszú évtizedek alatt felhalmozott adatok, ismeretek sorsa továbbra is homályos.

Forrás:
VM.komm Kommunikációs Tanácsadó Iroda