repülés, légnyomás, tengeri betegség, páratartalom, időeltolódás
A mai korszerű sugárhajtóművel felszerelt repülőgépek biztonságosak és kényelmesek is. Ennek ellenére minden repülés bizonyos stresszhatást gyakorol az emberi szervezetre. Ezeket az egészségeseknél is figyelembe kell venni. Bizonyos betegségekben szenvedők pedig emiatt nem vehetik igénybe ezt az utazási módot.
) |
A repülés egy mesterséges környezetben történik, mely némileg eltér a megszokottól és közben nem mindennapos hatások lépnek fel. A modern repülőgépeken 10-20 ezer méter magasságban természetesen túlnyomás uralkodik a külső környezethez képest. Ilyen magasan ugyanis annyira alacsony a levegő nyomása és oxigéntartalma, hogy az ember életképtelen. Gondoljunk csak arra, hogy a Himalája nyolcezer méteres csúcsait meghódító edzett hegymászóknak is szükségük van oxigénpalackra.
Az utastér légnyomása a közhiedelemmel ellentétben azonban technikai okok miatt nem egyezik meg a tengerszint légnyomásával, ami 760 Hgmm. Az utazómagasságban a repülőgépen a légnyomás 1500-2400 méteres tengerszint feletti magasságnak felel meg, ez kb. 550-600 Hgmm. A csökkent légnyomás miatt a belégzett levegő és ennek következtében az artériás vér oxigéntartalma csökken. Vagyis enyhe oxigénhiányos állapot, hypoxia alakul ki a szervezetben. Ez egészséges emberen semmiféle problémát nem okoz. Észrevétlenül kissé szaporább lesz a légvételek száma és ez biztosítja a megfelelő oxigénellátásunkat.
Az utastér légnyomásváltozása fel- és leszálláskor fokozatos. A gép emelkedése közben kb. hatezer méterig a légnyomás a tengerszintivel egyezik meg, majd fokozatosan csökken a fent említett értékre. A külső légnyomáscsökkenés következtében a zárt testüregekben (pl. has) lévő levegő viszonylagos túlnyomással rendelkezik. A fizikából ismert gáztörvényeknek megfelelően tehát a rugalmas üregek kitágulnak, a szilárd fallal rendelkezőkben pedig a nyomás nő meg. A tágulás, illetve a nyomásnövekedés durván 25 százalékos. Ennek leggyakoribb következményei az emelkedés alatti enyhe hasi puffadás, dobhártyafeszülés. A középfül nyomáskiegyenlítését az orrgarattal összekötő fülkürt végzi. Ez normálisan zárva van, azonban nyeléskor, ásításkor a szájpad izmai megnyitják. Anatómiai okok miatt felszálláskor a nagyobb nyomású dobüregből a felesleges levegő spontán távozik a fülkürtön keresztül. Leszálláskor azonban mindenképpen szükség van ennek aktív kinyitására (nyelés).
"Tengeribetegség" repülőn A kisebb, változó irányú gyorsulások (vibráció, időjárási hatások miatt kialakuló turbulencia) a belső fül egyensúlyszervének izgalmát hozhatják létre. Ez vezethet az úgynevezett "légibetegséghez", kinetózishoz. Lényegét tekintve megegyezik a tengeribetegséggel. Szédülés, rossz közérzet, émelygés, hányinger, esetleg hányás jellemzi. Rossz időjárási viszonyok, hosszabb időtartamú repülések esetén gyakoribb. Van rá egyéni hajlam is, hisz közismert, vannak olyanok, akiknél egyéb járművön utazva is hasonló tünetek jelentkeznek.
) |
A páratartalom
Még egy tényező, amiről nem szabad megfeledkeznünk: az utastér rendkívül alacsony (10-20 százalékos) páratartalma. Ez abból adódik, hogy nagy magasságban a levegő gyakorlatilag páramentes és ebből biztosítják az utastér megfelelő túlnyomását. Ha azt akarnánk, hogy a repülés alatt a páratartalom normális legyen, több tonna vizet kellene a gépeknek szállítaniuk. Ez a jelentős többletsúly lényegesen korlátozná a repülés hatótávolságát, megnövelné az üzemanyag-fogyasztást, emelné a költségeket. Az alacsony páratartalom fokozza a szervezet folyadékveszteségét a bőrön és a légutakon keresztül, ezért az út során gondoskodni kell a megfelelő pluszfolyadék-bevitelről.
Az időeltolódás
Repülés után, ha több időzónát átléptünk, számolni kell az időeltolódás (jet lag) problémájával. Legfontosabb tünetei a fáradtság, a napközbeni álmosság, az alvászavar, a fizikai és szellemi teljesítőképesség átmeneti csökkenése. Az ok az egyén "belső órája" és a külső környezet közötti összhang átmeneti felborulása. A "belső óra" ellenőrzi a szervezet számos funkcióját (testhőmérséklet, pulzus, vérnyomás, hormontermelés stb.), ezek jellegzetes napi ingadozást mutatnak. Amíg "belső óránk" az új körülményekhez át nem állítódik, addig jelentkeznek a panaszok. Az új környezetnek megfelelő bioritmust a megváltozott külső hatások (fényviszonyok) alakítják ki. Az alkalmazkodásban jelentős egyéni különbségek lehetnek.
Miként lehet a repülés esetleges kellemetlen hatásait minimálisra csökkenteni, kivédeni és kik azok, akiknél esetleg ez veszélyes lehet, arról legközelebb.
