Kontakt lencse

Sajtóközlemény
2008. július 9.

14.000-SZER EGY NAP ALATT…

A kontaktlencse viselők régi problémája, hogy időben előre haladva egyre kényelmetlenebbé válik a lencsék viselése. Mivel a felhelyezett kontaktlencse óhatatlanul is megváltoztatja a szemfelszín és annak környezete közötti kapcsolatot, így az igazi megoldást csak a természetes állapot visszaállítása jelentheti. Jobb híján ennek a leggyakoribb módja a lencseviselés feladása volt eddig, de a CIBA Vision legújabb technológiai újítása új utat nyitott.

A kontaktlencse viselők lencsékkel kapcsolatos elvárásai között mind a mai napig a napvégi kényelemérzet az egyik kritikus pont. Egy 2006-os, európai felmérés szerint a lencseviselettel felhagyók közel fele (47%) a napközbeni és napvégi kényelemérzet hiánya miatt hagy fel lencseviseléssel. Az e panaszok enyhítésére használt ún. „komfortcseppek” hatása csak átmeneti, így e gondra más megoldást kellett keresni.

A problémát jobban szemügyre véve elsőre feltűnő, hogy egy átlagos napon több mint 14.000-szer pislantunk! Egyértelmű tehát, hogy ennek a „mozdulatnak” igen hasznos szerepe kell hogy legyen, a kérdés már csak hogy mi az?
A válasz a szem felszínén kialakuló egészséges könnyfilm kialakítása és folyamatos megújítása. A könnyfilm jelenléte és átlagosan 6-7 másodpercenként történő megújulása több ok miatt is elengedhetetlen a szem számára:
· Kitölti, és egyenletesé teszi a szaruhártya hám apró egyenetlenségeit, egy sima, szabályos optikai felszínt létrehozva, ami látás minőségéhez elengedhetetlen.
· A szaruhártya illetve kötőhártya felszínéhez kapcsolódva nedvesen tartja a felszínt így csökkentve a szemhéj és a szemfelszín közötti súrlódást.
· Az érmentes szaruhártya táplálkozása is nagyban függ a könnyfilmtől. A környező levegő oxigénje ugyanis a könnyfilmben feloldódva szállítódik a szaruhártya hámja felé.
· Végezetül a könnyfilm képezi a szemfelszín fertőzéseivel szembeni elsődleges védelmi vonalat is. A termelődött könny a pislogás során lemossa a szem felszínéről a fertőző kórokozókat, illetve bizonyos fehérjéi antibakteriális hatással is rendelkeznek.

Világos tehát, hogy a felmérés során érzékelt probléma megoldása ezen igen összetett természetes folyamat minél jobb lemásolásában rejtőzik. A „biomimezis” kifejezés a mesterséges anyagok és eszközök természetes formákat és hatásokat utánzó képességét jelenti. Kontaktlencsék esetében a biomimezis a szemfelszín megújuló képességének utánzását jelenti, azaz nevezetesen a nedvesség és síkosság megőrzését a teljes viseleti idő alatt.
A gyártók felismerték, hogy a szem biológiai tulajdonságainak utánzásához olyan kontaktlencse anyagokat kell alkalmazni, amelyek a szemfelszín tulajdonságaihoz hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek: a nedvesség visszatartás révén stabilizálja a könnyfilmet és folyamatosan megújítja önmagát a pislogások révén. Az ilyen kontaktlencsék potenciális előnye aztán az a fokozott kényelem, ami ennek a természetes folyamatnak az eredménye.

Mint már említettük a problémát többféleképpen is megpróbálták már orvosolni – komfortcseppek, a bliszter-folyadékban elhelyezett adalékanyagok –, de az igazi megoldást eddig nem találták meg eddig.
Az új generációs Focus Dailies AquaComfort ugyanis az első olyan kontaktlencse, amelynél a nap folyamán folyamatosan nedvesítő anyag szabadul fel a lencséből. A technológia során nagy molekula súlyú PVA (polyvinyl alkohol: egy előtisztított, nem toxikus, biokompatibilis molekula) kerül a lencse folyékony alapanyagába, ami később a természetes pislogás hatására aktivizálódik. Ezáltal a vegyület folyamatosan szabadul fel magából a lencséből, így kerülve a lencse és a szem felszínére a nap folyamán állandóan biztosítva a fokozott nedvesítést. Minden egyes pislogás hatására tehát – mivel élethűen utánozzuk a szem természetes állapotának kialakulását és fenntartását – csökken a lencse és szemhéj közötti súrlódás, és fokozódik a lencse feletti könnyfilm stabilitása. Ez a folyamat igen hasonlatos a szaruhártya feletti könnyfilm pislogásra bekövetkező természetes megújulásához.
Látható tehát, hogy az iparban széles körben alkalmazott biomimezist hogyan sikerült átültetni a kontaktlencse gyártásba. Nem véletlen, hogy ez a technológiai újítás az idei OPTOEXPO 2008 kiállításon elnyerte a Magyar Látszerész Szövetség szakmai díját!

Mindazonáltal e jelentős eredmény után sem dőltek hátra a székükben a fejlesztők, hanem úgy gondolták, hogy innen is lehet még továbblépni. E munka kézzel fogható eredménye a Dailies AquaComfort Plus kontaktlencse, melynek gyártása szintén a fenti új technológián alapul, azonban azt további két nedvesítő anyag használatával egészíti ki:
· A HPMC (hydroxypropyl methylcellulose) vegyületet a bliszter folyadékhoz adva a lencse felszínén a felhelyezést követő azonnali kényelemérzetet biztosító síkosító réteget képez.
· A PEG (polyethylen glycol) szintén a komfortcseppek alkotórésze. A vegyület képes belépni a lencse anyagába és a PVA-val szinergikus kapcsolatba lépve tovább fokozza annak nedvesítő hatását.
A fenti mechanizmusok révén minden egyes pislogás elősegíti a lencse feletti egységes könnyréteg kialakulását és fenntartását. Azonban mindhárom anyag a lencseviselés meghatározott szakaszában fejti ki a hatását. A HPMC síkosító hatása a közvetlenül a felhelyezés utáni időszak kényelemért felelős, a PEG korai felszabadulása – szinergiában a PVA-val – a lencseviselés kezdeti és középtávú kényelméért felelős, míg önmagában a PVA frissítő hatása a napvégi kényelmet biztosítja.

A három különböző nedvesítő anyag együttes alkalmazásával érhető el a kiváló komfortérzet a lencse felhelyezésekor, a nap folyamán és a nap végén egyaránt, ráadásul úgy, hogy naponta 14 ezerszer mi magunk is teszünk ennek érdekében.

Gombos Edina műsorvezető több évig kísérletezett a különböző kontaktlencsékkel, eddig jórészt sikertelenül. Rádiós munkája miatt a megszokottól eltérő munkarendben dolgozik, így hajnal háromkor kel, és délután piheni ki a korai ébredés és a munka fáradalmait. Ez a napirend megkívánja, hogy olyan látásjavító eszközt használjon, ami alkalmazkodik ehhez az igénybevételéhez, és egy hosszú nap végén is kényelmes állapotot biztosít szemének.
Az eddigi személyes próbák alapján ez az új technológiájú kontaktlencse számára is megoldás lehet, mivel a „tesztidőszak” alatt Edina lényeges előnyöket tapasztalat a már kipróbált korábbi kontaktlencsékkel szemben.

A MÉRET LÉNYEG! Küzdelem a kilókkal...

Sajtóközlemény
2008. május 26.


A Magyar Elhízástudományi Társaság ez évi IX. kongresszusát 2008. május 23-24-én tartotta Budapesten. Az esemény egyben jubileumi évforduló is, mivel idén 15 éves a magyar elhízástudomány. Tennivaló van bőven, mivel az elhízás már Magyarországon is népegészségügyi probléma, jelenleg 2 millióra tehető az elhízottak száma és 4 millióan túlsúlyosak.

A jelek szerint tudományos tévhit az a közvélekedés, hogy a kövérek mindig vidám, jókedvű emberek. A tudományos világban régóta ismert tény, hogy a túlsúlyosak és elhízottak gyakrabban fordulnak elő a depressziós (és különösen a mániás-depressziós) betegek között, mint az „átlagpopulációban”. A testsúly és az étvágy markáns megváltozása az ún. major depressziós epizód 9 tünete közül az egyik leggyakoribb. Az esetek kb. 70 százalékában étvágy- és testsúlycsökkenés, kb. 15 százalékában étvágy és testsúlynövekedés észlelhető, és csak a depressziós betegek kb. 15 százalékában nem változik sem az étvágy sem a testsúly. Mindemellett ezek a tünetek az ismétlődő depressziós periódusok során igen következetesen jelentkeznek.
A felnőtt populációban, reprezentatív mintán végzett vizsgálatok szerint elhízás (BMI 30 felett) esetén kb. 20-45 százalékkal gyakrabban észlelhető depresszió vagy bipoláris betegség. Mivel a depressziós betegek döntő többségénél a betegség jelentkezése (akut epizód) alatt étvágy-és testsúlycsökkenés észlelhető, így könnyen belátható, hogy az érintett betegek gyakoribb elhízása nem (elsősorban) az alapbetegséggel, hanem az életmóddal, a depressziós betegeknél gyakrabban előforduló cukorbetegséggel, a nem ritkán párhuzamosan jelentkező bulimiával és valószínűleg speciális genetikai-biológiai tényezőkkel függ össze. Depressziós és bipoláris betegeknél végzett vizsgálatok szerint a páciensek 57-68 százaléka túlsúlyos vagy elhízott, a metabolikus szindróma gyakoriságát pedig 25 és 49 százalék közöttinek találták bipoláris betegeknél.

A fentiek ismeretében jogos aggodalomra ad okot, hogy a hasi típusú elhízás és kísérőbetegségeinek kezelésére már néhány éve hazánkban is bevezetett (de még gyógyszertári forgalomban nem kapható) jóllakottság érzetet keltő, és a metabolikus szindróma – koszorúér betegségek, magas vérnyomás, zsíranyagcsere és szénhidrát háztartási zavarok – kezelésére kiadott gyógyszerről kiderült, hogy szedésekor figyelemre méltó esély van depresszió kialakulására, sőt öngyilkosságra is. Ezért az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hatósága (FDA) 2010-ig megvonta a gyógyszer forgalomba hozatali engedélyét. Bár az Európai Unió illetékes szerve nem változtatta meg az engedélyezésre vonatkozó döntését, a forgalmazás engedélyezésével az ausztráliai hatóságok is várnak az Egyesült Államokbeli végső döntésre. Az adott gyógyszerrel kapcsolatos további probléma, hogy depresszió akkor is jelentkezhet, ha nem depresszív betegek előzetesen antidepresszáns gyógyszert szedtek.
Az említett gyógyszerhez hasonló újabb termékek iránt fokozott a figyelem és sajnos legújabban skizofrénia ismételt jelentkezését állapították meg egy előzetesen már skizofréniás majd tünetmentes betegen, aki egy hónapi gyógyszerszedés után lett újra pszichiátriai beteg.
Az tapasztalatok szerint egyértelmű, hogy a központi idegrendszerre ható, jóllakottság érzést előidéző gyógyszerek semmiképp sem adhatók előzetes, vagy fennálló depresszió esetén. Ennek vizsgálatára egyszerű formájú tesztvizsgálat készül.

AZ XXXXXXXXXL PROBLÉMA

A 40 kg/m2 értékű, vagy azt meghaladó testtömeg-index (BMI) esetén a beteg III. fokozatú, vagy morbid elhízás csoportba tartozik a WHO kritériuma alapján. A hazai orvosi szaknyelvben még nincs általánosan használt magyar kifejezés a morbid elhízásra, a következményeikre való tekintettel, a vészes elhízás kifejezés ajánlható (a vészes vérszegénység analógiájára). A morbid elhízás 1,5-6,9 százalékos előfordulási gyakorisága első látásra csekélynek tűnik, de epidemiológiai vizsgálatok és becslések szerint még Magyarországon is legalább 100.000 morbid obés beteggel számolhatunk.

A probléma jelentősége elsősorban az előfordulás világszerte észlelt rohamos növekedéséből adódik. A jelenség kialakulásában genetikai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak. A morbid elhízás jelentőségét az érintett szempontjából a kísérő betegségek, az életminőség romlása és a társadalmi beilleszkedés nehézségei adják meg. A szíveredetű halálozás 12-szeres esélye mellett a hirtelen szívhalál esélye 40-szeresre nőhet. A cukorbetegség, magas vérnyomás, agyvérzés, mozgásszervi zavarok, zsírmáj, véralvadási zavarok, mentális zavarok és pszichiátriai kórképek, menstruációs zavarok, sterilitás, a szexuális élet zavarai, a bőrbetegségek nemcsak kísérő betegségek, hanem érthetően rontják a betegséghez kapcsolódó életminőséget.

Az egészségügyi ellátás – járóbeteg-rendelésen vagy kórházban – önmagában is számos nehézséget okoz, mivel a berendezés alkalmatlansága, az egészségügyi személyzet ápolói, vérvételi nehézségei, a beteg ellátása, mentőszállítása egyenként is rengeteg gondot okoz, de összességében szinte megoldhatatlan problémát jelent.
Mindemellett a morbid obezitás kezelése különös nehézséget jelent. Gondoljunk bele, hogy 200 kg-os testsúly esetén a gyógyszeres kezelések alkalmazásakor megszokott maximális 5 kg csökkenés csak 2,5 százalékot, vagyis alig látható különbséget jelent!

Egyértelmű tehát, hogy komplex kezelés szükséges. Egy Magyarországon kidolgozott módszerrel gyógyszermentesen, vízi torna, gimnasztika és lépésmérővel ellenőrzött gyaloglóprogramban 40-50 kg-nyi fogyás is elérhető volt, azonban a munka folytatása a hazai egészségügyi átszervezés miatt lehetetlenné vált.
Időközben új sebészeti irány alakult ki, a bariatrikus sebészet, ami a vészesen elhízásban szenvedők emésztőtraktusának különböző műtétjeivel maradandó testsúlycsökkenést tud előidézni.
Jelenleg a társadalombiztosítás semmilyen olyan ellátási formát nem finanszíroz, amivel ez a vészesen kövér betegcsoport eredményesen kezelhető lenne, így a következményeket és az életkilátásokat tekintve elmondható sajnos, hogy a társadalombiztosítás egyszerűen halálra ítélte a morbid elhízott betegeket!

FOGYÁS, DE HOGYAN?

Egy hazai felmérésben 500, korábban már fogyókúrázó személy nyilatkozott testsúlycsökkentő módszereiről. A megkérdezettek mindösszesen 4 százalékának sikerült tartósan megváltoztatni az életmódját a fogyókúra során! A sikertelenség egyik tényezője a gyors fogyókúra volt (a válaszadók 95 százaléka) és több mint felük (51%) szívesebben választotta az ismerős, barát által javasolt módszereket. A megkérdezettek csak 12 százaléka kért segítséget háziorvosától, szakorvoshoz pedig csak a fogyni vágyók 7 százaléka fordult, miközben a fogyni vágyók kétharmada (65%) úgy vélte, hogy az orvosnak tanácsadó, felvilágosító szerepe van a sikeres testsúlycsökkentésben.

Egyértelmű, hogy a testsúlycsökkentésben fontos szerepe van a háziorvosoknak, hiszen a betegek leggyakrabban őket keresik fel különböző panaszokkal a rendelőben. A családorvos prevenciós munkájának részét kell képeznie a túlsúlyos betegek időben történő kiszűrése és a testsúlycsökkentő programokba történő bevonása. Egyénre szabottan kell megtervezni a stratégiát a motiváltság fokozására. Fontos hangsúlyozni, hogy csak a testsúly fokozatos, hosszú távú csökkentésével érhetünk el sikert és ehhez feltétlenül szükséges a páciens életmódjának megváltoztatása is.

Az elhízáshoz vezető számtalan tényező között pszichés faktorok is szerepelnek. Ezeknek nemcsak a túlsúly és elhízás kialakulásában, de megmaradásában, sőt a sikertelen testsúlycsökkentő próbálkozásokban is meghatározó szerepe lehet. A lelki tényezők között meghatározó a stresszkezelő, ún. coping mechaniznusok elégtelensége és az egyén önmagával való elégedettségének, belső harmóniájának hiánya. Sajnos mindkét faktor erőteljesen jelen van az átlagember mindennapjaiban.

A mindennapi tapasztalatból tudjuk, hogy a nehezen elért, nem is mindig a kívánt mértékű testsúlycsökkentést gyakran újabb hízás követi és betegeink között nagyok az egyéni különbségek. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor széles publicitást kapnak a különböző diétás-fogyókúrás programok, néha szakmai kontrol nélkül is. Egy előadás szerzői ezért összehasonlítottak néhány nagyobb esetszámú meta-analízist, egyetértést keresni a legjobb és a legtartósabb hatást biztosító módszerekről.
Hosszabb távon, még 3 év után is, a zsírszegény diéta csökkentette legtartósabban a testsúlyt és eredményesebbnek bizonyult a metabolikus szövődmények megelőzésében. A divatosabb diéták rendelkezésre álló kevés kontrolált eredményét összehasonlítva a rövid távú metabolikus előnyök kedvezőbbek voltak a zsiradékban gazdag Atkins csoportban (-4,7 kg), míg Zone (-1,6 kg), Ornish (-2,2 kg), LEARN (-2,6 kg) diéták mérsékeltebb fogyást eredményeztek, viszont a zsiradékban gazdag étrend hosszú távon lényegesen gyengébb eredményűnek bizonyult.
Változatlanul megőrizte előnyös helyét a fehérje-gazdag étrend kevesebb szénhidrát fogyasztással, ugyanekkor bizonytalanság mutatkozik a glikámiás index értékelésében.

Végezetül hangsúlyozni kell, hogy míg a fogyókúra csak egy adott időszak feladata, addig a testsúlymenedzsment egész életen át tartó folyamatot jelent, amelyben szakmai irányítás szükséges.

További sajtóinformáció:
VM.komm Kommunikációs Tanácsadó Iroda
Nagy Ákos
Telefon/fax: (1) 350-6951, mobil: 20/9331-801
e-mail: nagy.akos@vmkomm.hu

Balatonfüred Civil fórum 2008 május

Idősen is egészségesen!
"Ne ess, ne törj!”


Hagyományossá váltak ezek a Civil Fórum programok. Mindig izgalmas témákat tudunk kitűzni. Ezt a Fórumot most közösen szervezzük az EÖTÉ-vel, ami egy orvos társaság az Egészséges Öregedésért. Dr Marton István professzor úrral most az esésmegelőzéssel hozzuk össze a kampányunkat, az idei jelszó: Ne ess, ne törj!”, sok minden állhat egy esés hátterében, de elsősorban a csontritkulás

"Abban szeretnénk Önöknek segíteni, hogy jól éljenek! Hogy tudjanak mosolyogni, jó hogy kimozdulnak, és eljönnek ide." - dícsérte meg a népes hallgatóságot a professzor.
A nagy ellenségek: hosszabbító zsinór, szőnyeg, fürdőszoba köve (tegyünk le oda is szőnyeget.) Figyeljünk ezekre a teljesen triviális dolgokra. Ne kis, hanem nagy szőnyeget használjunk, ha elesünk kisebb bajunk legyen. Edzzünk egyensúlyra!
A törések elkerülhetők az egyensúly gyakorlatokkal. Vízi torna ugyan nem erősíti a csontokat, de segít az egyensúly megtartásában. Ha jó az izom, akkor jó lesz alatta a csont is.

Dr Barna Judit reumatológus szakorvos azt mongta, hogy évente kb. 1%-kal csökken az izomtömegünk, miután gyengébb az izomzat nehéz bármilyen munkavégzés. A csontvesztés együtt jár az izomtömeg veszteséggel. Betegség esetén az ember a saját fehérjéjét égeti, idős korban azonban már nincs honnan égetni. A mozgás, kocogás, séta jó elfoglaltság és fontos is, de nem fokozza az izomerőt.
Súlyemelés igen! Izomerő javító gyakorlatokat kell végezni naponta

Szó esett a jógáról is, sőt gyakorolhattuk is!
Selmeci József Csongor, a Magyar Jógaszövetség elnöke tartott bemutatót. A jóga ősi Távol-Keleti mozgáskultúra, 5 ezer éves tárgyi bizonyítékai vannak.
Lassú mozgással dolgozunk, nem fáradunk el a végére, hanem frissebbek leszünk, koordinálja a mozgásokat, szabályozza a légzést, relaxációra ideális. Jóga alvás, igen pihentető mély alvás. Érdemes megtanulni.

A nagysikerű Civil Fórumot a kalciumdús ebéd után a Nordic Walking bemutató zárta - nagy sikerrel.

Csontritkulás, gyógyszer, törések csontritkulás, patológiás törés, bisfoszfonát

Felmerült a kétely a csontritkulás elleni gyógyszerek hosszú távú használatával kapcsolatban, ritkán előfordulhat, hogy a gyógyszer meggyengíti a csontokat. A gyanú alapja az a néhány esetismertetés, amely kisebb erőbehatásra bekövetkezett patológiás combcsonttörésről számol be öt éven túli bisfoszfonát szedés esetén, mely több népszerű, csontritkulás esetén ajánlott gyógyszer hatóanyaga.
" cellSpacing=4 cellPadding=0 align=left border=0>

A betegek arról számoltak be, hogy hetekig-hónapokig tartó megmagyarázhatatlan fájdalom után járás vagy állás közben tört el a combcsontjuk, és nem autóbaleset vagy más trauma hatására. Dr. Dean G. Lorich, New York-i traumatológus és munkatársai a The Journal of Orthopaedic Trauma című szakfolyóiratban tették közzé tanulmányukat, amelyben 20 beteg esete szerepel. Közülük 19-en átlagosan 6,9 évig szedtek bisfoszfonát készítményt. Egy szingapúri jelentés 13 kis trauma utáni csonttörésről számol be, a nők közül kilencen bisfoszfonátot szedtek. Az orvosok hangsúlyozzák, hogy ritka jelenségről van szó egy olyan gyógyszercsoport esetében, amelynek célja éppen a törések megelőzése, és amely a súlyos csontritkulásban szenvedő nők 95 százaléka számára életmentőnek bizonyult. A csontok állandó változásban vannak, a régi csont mikroszkopikus méretű részecskéi leépülnek, és új csont épül fel. A nők 30 éves kora után a leépülés üteme nagyobb, mint az új csont kialakulása, és a menopauza után a csontok egészen elvékonyodhatnak, törékenyekké válhatnak. Ezt a folyamatot lassítják le az említett készítmények. Egyes kutatók szerint azonban a normális kopás és igénybevétel során kialakult mikroszkopikus repedések nem tudnak regenerálódni, ha a gyógyszer elnyomja a csont újraépítési folyamatát. A gyógyszer placebo-kontrollált vizsgálatainál nem merült fel ez a probléma. A vizsgálatok azonban csupán 3-5 éven át tartottak, bár a gyógyszert szedőket ennél hosszabb ideig is követték. A szerzők azt várják, hogy mások is közzéteszik hasonló tapasztalatait a cikk hatására. Nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy a gyógyszer öt éven túli szedése előnyökkel járna, ezért a szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a gyógyszert felíró orvos kövesse figyelemmel a betegek csontanyagcseréjét, a beteg pedig tartson szünetet a csontritkulás elleni gyógyszerek szedése során. Más vizsgálatok szerint azonban a bisfoszfonátnak a csigolyákon és más csontokon a törésmegelőző, illetve a csontanyagcserére gyakorolt hatása 5 éven túl is kedvező. (szerk)Oldalak: 1
Dobos, L.
InforMed Hírek 6 InforMed
2008-07-16 18:50:48
The Journal of Orthopaedic Trauma, July 8. 2008.